Sziasztok!

Vágjunk bele egyből a közepébe?... Pedig nem így terveztem!

Az iskolai Irodalom órán még nekem így tanították:

- Bevezetés

- Tárgyalás

- Befejezés 

De hát a mai felgyorsult világban "ember tervez......" Terveztem a vállalkozás bemutatását a kezdetektől - 2010 őszétől - , a fejlődés különböző szakaszait, a hullámvölgyeket - nem tagadom volt az is. Ezekről később...

Most térjünk vissza tehát erre a konkrét március 22-24-ig tartó hétvégére, huhhhh ez így mindenféle információ nélkül nehéz lesz.

Annyit elmondok, ne tűnjön mégsem összefüggéstelen katyvasznak, mi hétvégén dolgozunk, ekkor van a munka dandárja. 9 személyes mikrobusszal szállítjuk ügyfeleinket munka-szállás-lakóhelyükre, konkrét címre mondhatni háztól házig. Ha még ez még mindig egy egyszerű dolognak tűnne hozzáteszem fél Európán át, konkrétan Hollandia úti céllal. Erre 2 gépkocsivezető munkájának a segítségével vagyunk képesek. Nem túl megerőltető matematikai számítást követően máris kiderül, 7 kedves utast tudunk transzportálni, szép magyar kifejezéssel szólva.

Belinkelem a weboldalunkat, remélhetőleg segít elképzelni:

www.szemelyszallitashollandiaba.hu

Fokozva a számok bűvöletét - szép dolog a matek - egy egy ilyen hétvégén kb. 4000, leírom betűvel is négyezer kilométert kell megtegyünk. Elnézést a "királyi többesszám" használatáért, de gyakran fogalmazok így, ugyanis ez kőkemény csapatmunka és szándékaim szerint így tisztelem meg a gépkocsi vezető kollégáimat, nevezetesen e hétvégén Bélát és Ernőt. 

Visszatérve a hétvégére.

Az előkészületek során fogadom a különböző foglalásokat, időrendben, akár 2-3 héttel korábban, de azért jellemzően az adott héten, mikor is az indulás itthonról Magyarországról pénteken történik.

Maradjunk a konkrét példánál úgyis ez lesz a lényeg.

Csütörtökön reggel 3 utas ki irányba és 5 utas haza irányba a 7-7 helyre.

Zajlik a nap részemről, mármint a csütörtök, éppen úton voltam egész idő alatt ügyeket intéztem, távol otthonomtól.

Érkezik a telefon, hogy 4-en utaznának,.... száj fülig szalad, agytekervények beindulnak, vészcsengő megszólal ilyenkor, mert, ha egy helyről 4-en foglalnak az látszólag nagyon jó, ha minden rendben van, de ha nincs... akkor akár 4 ember tűnhet el.

Nem akarom lelőni a poént, de lesz még egy-két csavar a történetben.

Mondja a hölgy mennyire örül, hogy ránk talált mert a másik "fuvaros" cserben hagyta őket (nem egy családról beszélünk egyébként, különálló személyekről), visszahív mert egyeztetnie kell a kinti főnökkel, mivel módosul az érkezésük ideje, korábban lesz. Pár perc múlva szól, minden oké kint, DE csak úgy tudnak menni, ha nem 4-en, hanem 5-en utaznak egyszerre! Kényszer helyzetbe vagyok állítva - matek: 3+5 az 8 és nem 7, amennyi utast vinni tudunk.

Megoldjuk mondom én, mint rugalmas vállalkozó, mert hát a cél érdekében meg kell oldani sok mindent. Azért öregebb rókaként rákérdezek tőle biztos-e az 5 fő, mert egy tuti utasomról kell lemondjak, az ő érdekükben. Sűrű fogadkozás közepette megerősítve a hogyne! Hívom az egyik kisbuszos kollégát - így nevezem a konkurenciát, mert bár nem egy az érdekkörünk, de azért alkalmanként segítünk egymáson, tipikus win-win szituáció, mindenki nyer és ez jól is van így! Egy utas átadva a korábbi 3-ból, pipa. Foglalás sms-ben nevekkel címekkel, pipa.

Eljő az indulás napja péntek, még délelőtt is beszéltünk valamiről a szervező hölggyel látszólag minden rendben. Kisbusz előkészítve, kollégákkal a menetrend átbeszélve, járat indul.

Megérkezünk a megbeszélt címre - kezdődnek a gondok. Az öt személyből egy hiányzik, pedig még pár órával előbb a szervezőnek mondta minden rendben. Telefont nem veszi fel senkinek, kisbusz elmegy a lakásukhoz, otthon nincs, a férj úgy tudja BENNE ÜL a buszunkban és már az Osztrák határnál van.
No erre varrjunk gombot... nem kell nagy elemző tehetség hozzá, megállapíthatjuk a jó magyar közmondás szerint két szék közül a földre ültem.

Jöhet a jogos kérdés, mit lehetne tenni ez ellen a jelenség ellen? Sajnos jelenségnek mondható, a megoldásról későbbi blogbejegyzésben tervezek elmélkedni.

Hazaút:

Két ominózus eset.

Az egyik utas jó egy héttel előbb foglal telefonon, megbeszéljük a részleteket. Ismert helyről hozzuk vannak ott többen magyarok akik velünk utaztak már nem egyszer. Az úti cél valahol a Duna-Tisza közén, ahová a megbeszélés szerint nem tudjuk elvinni, viszont Szegedig igen. Sűrű helyeselés mellett foglalás megtörténik, mondja majd a busz pályaudvaron kiszáll és onnan már haza jut. Megegyezünk.
Eljön az utazás előestéje péntek, hív az ember minden rendben van-e, megyünk-e érte. Mondom neki már úton van az autó, úgyhogy már csak egy kis kitartás kell és hozzuk nemsokára haza - egyúttal meg is nyugszok, ha hívott biztos jönni akar.
NAGY TÉVEDÉS!
Másnap az indulás napján telefonál, hogy a felesége foglalt neki helyet és nemsokára száll be és indul. Kérdezem tőle, mégis hogy gondolja ezt a történetet, megbeszéltük kölcsönösen számítottunk egymásra - hebeg habog egyre az asszonyt emlegeti a helyfoglalásról... Eldiskurálunk még a becsületről, adott szóról, mit gondolt volna fordított helyzetben stb. Nem jutottunk dűlőre....ennyi.

Másik emberünk hét közben hív, van-e még hely jönne haza onnan, ahonnan egyik kollégáját is hozzuk. Nevét megadja, cím ismert, telefonszám adott amin beszéltünk, tehát minden foglaláshoz szükséges dolog rendben. Pénteken este hívom emberünk kollégáját minden rendben van-e, mondja is, hogy igen viszont a szóban forgó társa már tegnap reggel hazament.... mondta is neki szóljon, ne tartsam a helyet hiába. Ígérte is serényen, hogy hív, azóta is....

Folyt. köv.